Történelem

Bálványosváralja – Bálványos vár
Szolnok-Doboka vármegye

Bálványosváralja egyik legmagasabb dombján állt a falunak nevet adó Bálványos- vára. A várat első alkalommal 1269-ben névtelenül, majd 1291-től említik név szerint. Kezdetben vajdai vár lehetett, majd Kán Lászlóé és fiaié volt (1308-1315 között). Valószínűleg 1321-ben jutott királyi kézre. Ezután az erdélyi vajdai tiszthez tartozott. Zsigmond 1387-1391 között Losonci László erdélyi vajdának adományozta, akinek fiáról, Jánosról visszaszállt a koronára. 1406-ban a szántai Lack testvérek kapták adományul. 1409-ben birtokosztály révén Dávidnak jutott. Családja kihaltával 1456-ban Losonci “Dezsőfi” László és Várdai Aladár kapta meg V. Lászlótól. Mátyás király 1484-ben a törökök elől menekülő moldvai vajdának adományozta, amit 1536-ig utódai meg is tartottak. Ekkor (Szapolyai) I. János király nevében Majláth István erdélyi vajda a Ferdinánd-párti védőktől ostrommal visszavette a várat, melynek hanyatlása innen datálható. Martinuzzi György váradi püspök, királyi kincstartó, mint a püspökséghez tartozó birtokot 1538-ban Borberek váráért, Alvincért és 8000 forintért Majláth Istvántól kiváltotta. Valószínűleg ezután rombolták le az erősséget, melynek lehordott köveiből felépült Szamosújvár.

1996-ban a református egyház márványtáblával és emlékkopjafával jelölte meg a vár helyét. 2000 és 2001 nyarán a cserkészek ásatásokat végeztek a Várhegyen, és megtalálták a várudvar kövezetét, néhány falmaradványt, a torony „pincéjét,” cserépedény-törmelékeket és egy 1524-ből való bronz váltópénzt (obulus) II. Lajos magyar király címerével és Szűz Máriának a „Magyarok Patrónájának” képével.

A falu templomát a ciszterci szerzetesek az 1200-as évek végén Szűz Mária tiszteletére szentelték, és a falunak Máriafalva nevet adták. A helybéli közösség református hitre csak Fráter György halála után tért át. I. Rákóczi György református fejedelem támogatásával épült a templom gótikus tornya. Azóta többször javították, kibővítették. A régi mesterek munkáját őrzi a faragott körablak, az úgynevezett Katalin kerék (XIII. század), a diadalívet tartó két faragott kőoszlop, és a déli kapuzat kőkerete. Az 1907-es bővítést követően, 1912. május 13-án, Fagyosszentekkor hatalmas szélvihar döntötte le a templom fedélzetét, erről a természeti csapásról a falu népe minden évben megemlékezik.